Vegyes mese

Cuki ez a kis mütyür, egy baj van képek helyett betűket mutat. Ilyet utoljára a suliban láttam mikor próbáltak alap fokon programozni tanítani. :)

Akkor mesélek egy kicsit, mert megígértem!

Tegnap gyönyörű napos időben kiszedték a varrataimat, volt vagy 5-6. Nem számoltam mert be voltam rezelve. Pedig nem fájt. Láthattam gyönyörű elefánt bokámat. Szép színes az egész lábam külső-belső bokatájékon. Olyan lilás feketés kékes izés. Kaptam a fent látható kék gipszet. Én kértem, mert a mezei fehér nehéz és béna. Ez szép és drága:)

Volt még egy röntgen is, de fotót majd csak a gipsz levétele után mutatok, mert az egész sorozatot ki szeretném íratni CD-re. Legyen mit mutogatni majd az ükunokáknak:)

Aztán a sofőröm elsírta magát, hogy neki nincs cipője! Csak akkor nemtom miért nem férek el a cipőket tároló igen nagyméretű helyiségben. (Van spájzom, azaz csak volt, mert tele van ruhával és cipővel. Viszont nem romlanak el, mert elég hűvös helyen leledzenek:)

Na, megvette a kis cipőcskéjét, elég aranyos nekem is tetszik, a méret is jó, ha meggyógyulok bosszúból el lopom a lábáról. Bár, mégse, nem költött sokat volt vagy
3 000 pénz. Ma szépen feltipegett benne Pestre tanulni. Hihi, most látom, hogy esik a hó. Jaj, remélem nem töri el ő is a lábát, mert akkor oda az egyetlen sofőröm:(

Ja, előtte majdnem megölt a drága szöszi, mert tankolás előtt nem állította le a motort. Ááááááááá! Azért szeretem ám az első szülöttemet!


Más:


Íme a hímzésem. Értelemszerűen a megfelelő képet tessenek nézegetni.
Úgy találtam egy blogon a mintát. Én
is illatzsákokat szeretnék csinálni belőlük.

Visszatérve egy kicsit a gipszes lábamra, hogy legyen miért böngészni a bejegyzést:)
Köszönöm tök jól vagyok. Ez a műanyag gipsz egy álom. Könnyű és kényelmes meg szellős. Már nem fájok annyit, vagyis kibírható méretekben, ha vízszintből függőbe teszem a patám. Ügyesen szurkálom magam. A hasam már tele van piros, lila, barnás pöttyökkel. Aszerint, hogy mikor öngyilkoltam le magam:)
Már sokkal jobban meg a mozgás a mankókkal, ezért újabb aerobikot végeztem ma: nagymosás! Nem, nincs továbbra sem mosógépem, azaz ott van a helyén de elhalt szegénykém:) Fél lábon ácsorgok a kád mellett, a másik beteggel térdelek a kád legszélesebb részén. Szigorúan kipárnázom a térdem. (nem, nem borsóval!)És mosok és öblögetek és csavarok és teregetek. Aztán meg rám csöpög minden, mert a csavarást nem viszem túlzásba. Aztán jól leizzadok, és megint újra termeltem a mosni való ruhákat. Jó,tudom, a mosott ruhák nem lesznek az igaziak mint a géppel, de jobb mint a semmi. Talán még egy hét újból lesz egy rabszolga a konyhába aki elbánik a szennyesünkel!

Ennyit mára, mindenkinek szép napot!