2012. február 28., kedd

Vegyes mese




Cuki ez a kis mütyür, egy baj van képek helyett betűket mutat. Ilyet utoljára a suliban láttam mikor próbáltak alap fokon programozni tanítani. :)

Akkor mesélek egy kicsit, mert megígértem!

Tegnap gyönyörű napos időben kiszedték a varrataimat, volt vagy 5-6. Nem számoltam mert be voltam rezelve. Pedig nem fájt. Láthattam gyönyörű elefánt bokámat. Szép színes az egész lábam külső-belső bokatájékon. Olyan lilás feketés kékes izés. Kaptam a fent látható kék gipszet. Én kértem, mert a mezei fehér nehéz és béna. Ez szép és drága:)

Volt még egy röntgen is, de fotót majd csak a gipsz levétele után mutatok, mert az egész sorozatot ki szeretném íratni CD-re. Legyen mit mutogatni majd az ükunokáknak:)

Aztán a sofőröm elsírta magát, hogy neki nincs cipője! Csak akkor nemtom miért nem férek el a cipőket tároló igen nagyméretű helyiségben. (Van spájzom, azaz csak volt, mert tele van ruhával és cipővel. Viszont nem romlanak el, mert elég hűvös helyen leledzenek:)

Na, megvette a kis cipőcskéjét, elég aranyos nekem is tetszik, a méret is jó, ha meggyógyulok bosszúból el lopom a lábáról. Bár, mégse, nem költött sokat volt vagy
3 000 pénz. Ma szépen feltipegett benne Pestre tanulni. Hihi, most látom, hogy esik a hó. Jaj, remélem nem töri el ő is a lábát, mert akkor oda az egyetlen sofőröm:(

Ja, előtte majdnem megölt a drága szöszi, mert tankolás előtt nem állította le a motort. Ááááááááá! Azért szeretem ám az első szülöttemet!


Más:


Íme a hímzésem. Értelemszerűen a megfelelő képet tessenek nézegetni.
Úgy találtam egy blogon a mintát. Én
is illatzsákokat szeretnék csinálni belőlük.

Visszatérve egy kicsit a gipszes lábamra, hogy legyen miért böngészni a bejegyzést:)
Köszönöm tök jól vagyok. Ez a műanyag gipsz egy álom. Könnyű és kényelmes meg szellős. Már nem fájok annyit, vagyis kibírható méretekben, ha vízszintből függőbe teszem a patám. Ügyesen szurkálom magam. A hasam már tele van piros, lila, barnás pöttyökkel. Aszerint, hogy mikor öngyilkoltam le magam:)
Már sokkal jobban meg a mozgás a mankókkal, ezért újabb aerobikot végeztem ma: nagymosás! Nem, nincs továbbra sem mosógépem, azaz ott van a helyén de elhalt szegénykém:) Fél lábon ácsorgok a kád mellett, a másik beteggel térdelek a kád legszélesebb részén. Szigorúan kipárnázom a térdem. (nem, nem borsóval!)És mosok és öblögetek és csavarok és teregetek. Aztán meg rám csöpög minden, mert a csavarást nem viszem túlzásba. Aztán jól leizzadok, és megint újra termeltem a mosni való ruhákat. Jó,tudom, a mosott ruhák nem lesznek az igaziak mint a géppel, de jobb mint a semmi. Talán még egy hét újból lesz egy rabszolga a konyhába aki elbánik a szennyesünkel!

Ennyit mára, mindenkinek szép napot!

2012. február 26., vasárnap

Mese -mese meskete

Milyen hülye egy cím. Mindegy most írok ami eszembe jut, mert felszólítottak rá:)

Tatár bifszteket ennék pirítóssal.
Meg szeretnék még egy masszőrt is mert elgémberedtem mindenfele. Ez a fekvő gipszezés nem leányálom. Ha meg felkelek aerobikozni, olyan vagyok mint egy ügető fél lábú kecske. Hehe. Na szépen leírtam magam.

Na fejlemények: elzsibbadt a jobb kezem, na meg a bal is kissé. Hogy miért? A múltkori bejegyzésbe írtam, hogy már két éve nem hímeztem. Na ez már nem igaz. Három napja egyfolytában hímzek.
Találtam egy aranyos mintát illatpárnához. Na most ezt csinálom ezerrel. Majd mutatok képet is csak ez a gyermekem gépe és engedélyt kell kérnem, hogy összeköthetem-e a telefonommal, amivel fotózok. Múltkor lementettem egy fotót neki, tetszett is rajta a pillangó. Mert a drága pillangó mániás:) csak a bibi az volt, hogy bekaptunk vele egy vírust. Fúj kis rusnya! Azóta kiabál a gép, hogy valami nem oké. Bár futtattam én is rajta vírus ölést, ez egy nagyobb falat lesz majd profi kell hozzá.

Holnap varratszedés és egy új gipsz vár rám. Gipszből a drága műanyagot kérem, mert ez a fél gipsz is egy mázsa, ha meg körbegipszelik akkor leszakad ez a nyamvadt lábam. Bár lehet a súly miatt meg jó izmos lenne. Hát nagy dilemma. Na, mindegy úgyis kaptam jobb külső szélre egy írdatlan nagy vágást, ás egy elefánt bokát. Brühühü. Pedig olyan szép vékony bokám volt. Nagy dagadt sonkával a végén. Hehe. Minden nem lehet tökéletes. Én sem. Asszem betekeredtem. Na megyek tornázok egy kicsit a mankókkal.

2012. február 24., péntek

Szappan

Most számoltam utána: beértek a szappanjaim!
Csak elő kell bányászni, de az fél lábbal nem megy:(

2012. február 23., csütörtök

Aerobik

Ha beteg vagy, ne hagyd el magad, mert pisilni akkor is ki kell menned. Persze nem úgy, hogy fogod magad és kirontasz az utolsó pillanatban. Nem. Rá készülsz, jajgatsz, lábat lógatsz, megint jajgatsz, feltornázod magad a jó alacsony ágyból, és kiügetsz. Na jó, nem ügetsz, hanem tipegsz, mint az ősi japán nők, apró elnyomorított lábaikon. Folytassam? Megpróbálsz leülni, miközben lenyomod a radiátort a teljes súlyoddal. (Nem mondom meg mennyi, nem kevés). Örülsz, csobogsz, sóhaj, lenyomod a radiátort teljes súlyoddal (ha leszakad pelenkáznom kell majd magam), öltözködés falnak dőlve. ugrálás a mosdóig, leül a kád szélére, kezet mos, feláll, liheg, tipeg az ágyig és pihegve bedől.

És mindezt naponta4-6-szor. Még jó, hogy kicsi a lakás, nincs lépcső, mert akkor akrobatának kéne lennem.

Jól van nem kell sajnálni én is jól szórakozom ezen. Ha ma teljesen ki tévézem magam, talán kötni is fogok.

Ez a dög macska ráfeküdt a bal kezemre, hogy simogassam, veszettül dorombol közben. Szegény gyerekem netbook-ját teljesen kisajátítom, de a nagy géphez még nem merek odaülni, mert a gurulós széktől félek, ha meg kicserélem simára az meg kényelmetlen.

Ne mára ennyit még a végén én is mesemaratont rendezek:-)

2012. február 22., szerda

Itthon

Szerda délután hazaengedtek a kórházból!
Persze fekvő gipszem van még mindig:(
És néha fájok, elegem van a fekvésből, a mankóval való ugrálásból, a bénaságból, a tehetetlenségből!
Varratszedés péntek helyett csak hétfőn, mert csak akkor tudnak elvinni a gyerekek:(
De még így is hetekig nem léphetek a lábamra!
Ja, hab a tortán: minden reggel véralvadásgátlóval szúrkálnom kell magam. Nem vészes, megtanultam egyből hogyan kell, mert inkább ez mint a trombózis.
Na, szép kis bejegyzést írtam, kicsit lehangoló, de amint lábra állok elkezdek alkotni és akkor vidámabb bejegyzéseket találtok.
Márha valaki még olvas engem:)

2012. február 16., csütörtök

Kórház

Kificamodott a jobb bokam és eltört

Már megműtöttek, most épp haldoklom:(