Szánalmas

Hát, igen! Elég szánalmas a blogom:( Szegényt nagyon elhanyagoltam. És tudom is, hogy kire fogjam! Azokostelefonomra. Mert mindig rajta fészbukozok. Igen ő tehet róla. Csak szegényke annyira nem okos, hogy ide is tudjak írni. Vagy legalábbis tavalyelőtt(nagy kuncogás)nem sikerült.Azóta meg nem próbálkoztam. Szegény gépemet sem kapcsolom be hétszámra. Ma is háromnegyed órán keresztül frissitett! A gyors netemet is meg kell reklamálni a szolgáltatónál. Na, inkább elmesélem mit csináltam az utóbbi hónapokban. Fotó nuku, mer az a telefonom van, de ezzel a monstrummal nem dugom össze, mert akkor órákig vacakolok. Visszafele mondom, mert nem emlékszem pontosan mikor mit csináltam, mert egy kicsit szenililis vagyok:) Újszülött kislánynak fehér babatakarót kötöttem, a szélét egy majdnem rószaszinű fonallal meghorgoltam. Egy új technikával virágok kerültek a szélére. Aztán belehímeztem a keresztnevét kötést utánzó öltéssel. Igy olyan mintha belekötöttem volna. Befejeztem egy 13 évvel elkezdett kardigánt, amiből szintén bébi takaró lesz. Cseles mi? Ennek is horgolom a szélét, de valami nem oké, mert egy kicsit hullámos. Így ennek a szélére csipkeszerűség kerül majd. horgoltam csipketojásokat, de a keményítő nem vált be. Szerintem át kell mosnom és cukorral kell keményítenem. Csináltam gyöngyöset is, de abba vizilufit kellene felfújni, aminek persze most nincs szezonja:( Aztán horgoltam tojás tartókat is. egyszerű horgolt virág, melynek a közepébe széles gyűrűt kell horgolni ami a tojást tartja. Azt hiszem ennyi. a takarók jó sok időmet elvették. 100 szemmel kezdetem és 200 sort kötöttem az elsőbe. A másodikba meg mintát kötöttem. Vagyis inkább többet bontottam mint kötöttem. Fotók: eccercsak:)

Horgolt toboz

Ezt a tobozt tíz perc alatt készítettem. Leírás itt. Ja, és nem tudok angolul horgolni:)

Megláttam és megcsináltam!

Patchworkpicik honlapján nézelődve láttam ezt a technikát, amit ők egy táborban tanultak. Itt találtam egy szuper képes leírást és meg is csináltam egy délután alatt! Egyébként hajtogatott dália a tisztes neve

Készül a sapkám

Lassan kiadja a mintáját is

Készülődés

Karácsonyi visszaszámlálás!!!

Élek

Jelentem élek! Sajnos fotóm nincs az új alkotásaimról. A gépemnek nem ártana egy szerelő, mert olyan lassú mint a csiga. Ráadásul megint beléptem a 22-es csapdájába. Nem léptem be a blogomba jó pár hónapja, és szembesülnöm kell azzal, hogy már megint megváltozott minden és semmit nem találok a régi helyén:( Azért küzdök, és próbálok képpel együtt jelentkezni!

8+1

Márcsak hármat

Pulyka (csirke?) hadseregem. Elég sokat kellett kísérleteznem mire a megfelelően "állót" kikísérleteztem. De, még mindig az eredetit nézem horgoláskor és a cetlire leírt sorokat is olvasom:)


Ezen a kis cuki masinán pötyögök:) A pillangó csak díszítés:)


Húsvéti csipke tojásaim. Már nincs meg mind elajándékoztam őket:)


Virágok lepkékkel



Lepkéim biztostűre fűzve, mert különben elrepülnek:)
Vakuval és anélkül is lefotóztam, hogy a színek jobban látszódjanak.

Hogy csak három???
Ja, számolom az alukálásokat. Már csak hármat kell bubukálni és leveszik a gipszemet!!!

Felállás

Ez a múlt heti termésem. Szombatra kész voltam vele, de az én nyuszikám ezt a kis mütyürkéjét elvitte magával és ezért nem tudtam feltenni a blogra. A nagygéphez is oda tudnék már ülni, ha nagyon akarnék, de nem akarok:)
Ezt a kis rózsaszín ölbe valót jobban szeretem:) Vagyis csak szeretném:(



Holnap vízválasztó ponthoz érek, éppen négy hete tört el és ficamodott ki a lábam. Ennek az eltelt egy hónapnak érek a végére és vége lábra állhatok óvatosan.
ja, hogy a képen kakukktojás is van. Igen, mondanám, hogy ő a legújabb zoknim, de akkora lett, hogy még térdharisnyának is túl hosszú. Inkább combfixes jelleget öltött:)

Casablanca

Tegnap sikerült megnéznem ezt a klasszikus filmet. Mennyit késtem vele 50-60 évet? Ja, én még nem is vagyok ilyen öreg:)Most nem fogok film összefoglalót írni, mert gondolom mindenki látta már. Ha nem, akkor gyorsan nézzétek meg! Nekem tetszett. kicsit előbb is megnézhettem volna. Mondjuk úgy 20 évvel ezelőtt:)

Ezt a kis nyolcast sikerült összehímeznem. Mennyi is, 2-3 nap alatt?
Meg vagyok elégedve magammal. (váll veregetés)

Visszatérve a tegnapi napra: igazi családi viszály volt. Nem sok kedvem van róla beszélni. Írni. Mesélni.
Lényeg: ma már kaptam ebédet, beszéltünk is egymással. Nem kért bocsánatot:(
A kisebbik tegnap a rinyálásomra hazajött. Pillanatok alatt rendet rakott. Aztán megkérte az árát:) Ez van. Bár a kérése jogos volt.

Jaj mondtam már mekkora ökör vagyok?
Elfelejtettem a háziorvosnak leadni a kórházi papírokat. Csak ma küldettem be, mert ugyebár én nem vagyok járó képes. Lecseszés, és egyebek. Hétfőn kiderül mi lesz. Mehetünk Székesfehérvárra, mert üzemi balesetem volt, de mivel nem adtam le időben a papírokat, ezért lyukas lesz a beteg állományom. Vagy nemtom mi lesz. Hétfőn kiderül. Mondjuk, legalább telefonálhattam volna a dokinak:( Mondom egy ökör vagyok!
Helenwolf

Vegyes mese

Cuki ez a kis mütyür, egy baj van képek helyett betűket mutat. Ilyet utoljára a suliban láttam mikor próbáltak alap fokon programozni tanítani. :)

Akkor mesélek egy kicsit, mert megígértem!

Tegnap gyönyörű napos időben kiszedték a varrataimat, volt vagy 5-6. Nem számoltam mert be voltam rezelve. Pedig nem fájt. Láthattam gyönyörű elefánt bokámat. Szép színes az egész lábam külső-belső bokatájékon. Olyan lilás feketés kékes izés. Kaptam a fent látható kék gipszet. Én kértem, mert a mezei fehér nehéz és béna. Ez szép és drága:)

Volt még egy röntgen is, de fotót majd csak a gipsz levétele után mutatok, mert az egész sorozatot ki szeretném íratni CD-re. Legyen mit mutogatni majd az ükunokáknak:)

Aztán a sofőröm elsírta magát, hogy neki nincs cipője! Csak akkor nemtom miért nem férek el a cipőket tároló igen nagyméretű helyiségben. (Van spájzom, azaz csak volt, mert tele van ruhával és cipővel. Viszont nem romlanak el, mert elég hűvös helyen leledzenek:)

Na, megvette a kis cipőcskéjét, elég aranyos nekem is tetszik, a méret is jó, ha meggyógyulok bosszúból el lopom a lábáról. Bár, mégse, nem költött sokat volt vagy
3 000 pénz. Ma szépen feltipegett benne Pestre tanulni. Hihi, most látom, hogy esik a hó. Jaj, remélem nem töri el ő is a lábát, mert akkor oda az egyetlen sofőröm:(

Ja, előtte majdnem megölt a drága szöszi, mert tankolás előtt nem állította le a motort. Ááááááááá! Azért szeretem ám az első szülöttemet!


Más:


Íme a hímzésem. Értelemszerűen a megfelelő képet tessenek nézegetni.
Úgy találtam egy blogon a mintát. Én
is illatzsákokat szeretnék csinálni belőlük.

Visszatérve egy kicsit a gipszes lábamra, hogy legyen miért böngészni a bejegyzést:)
Köszönöm tök jól vagyok. Ez a műanyag gipsz egy álom. Könnyű és kényelmes meg szellős. Már nem fájok annyit, vagyis kibírható méretekben, ha vízszintből függőbe teszem a patám. Ügyesen szurkálom magam. A hasam már tele van piros, lila, barnás pöttyökkel. Aszerint, hogy mikor öngyilkoltam le magam:)
Már sokkal jobban meg a mozgás a mankókkal, ezért újabb aerobikot végeztem ma: nagymosás! Nem, nincs továbbra sem mosógépem, azaz ott van a helyén de elhalt szegénykém:) Fél lábon ácsorgok a kád mellett, a másik beteggel térdelek a kád legszélesebb részén. Szigorúan kipárnázom a térdem. (nem, nem borsóval!)És mosok és öblögetek és csavarok és teregetek. Aztán meg rám csöpög minden, mert a csavarást nem viszem túlzásba. Aztán jól leizzadok, és megint újra termeltem a mosni való ruhákat. Jó,tudom, a mosott ruhák nem lesznek az igaziak mint a géppel, de jobb mint a semmi. Talán még egy hét újból lesz egy rabszolga a konyhába aki elbánik a szennyesünkel!

Ennyit mára, mindenkinek szép napot!

Mese -mese meskete

Milyen hülye egy cím. Mindegy most írok ami eszembe jut, mert felszólítottak rá:)

Tatár bifszteket ennék pirítóssal.
Meg szeretnék még egy masszőrt is mert elgémberedtem mindenfele. Ez a fekvő gipszezés nem leányálom. Ha meg felkelek aerobikozni, olyan vagyok mint egy ügető fél lábú kecske. Hehe. Na szépen leírtam magam.

Na fejlemények: elzsibbadt a jobb kezem, na meg a bal is kissé. Hogy miért? A múltkori bejegyzésbe írtam, hogy már két éve nem hímeztem. Na ez már nem igaz. Három napja egyfolytában hímzek.
Találtam egy aranyos mintát illatpárnához. Na most ezt csinálom ezerrel. Majd mutatok képet is csak ez a gyermekem gépe és engedélyt kell kérnem, hogy összeköthetem-e a telefonommal, amivel fotózok. Múltkor lementettem egy fotót neki, tetszett is rajta a pillangó. Mert a drága pillangó mániás:) csak a bibi az volt, hogy bekaptunk vele egy vírust. Fúj kis rusnya! Azóta kiabál a gép, hogy valami nem oké. Bár futtattam én is rajta vírus ölést, ez egy nagyobb falat lesz majd profi kell hozzá.

Holnap varratszedés és egy új gipsz vár rám. Gipszből a drága műanyagot kérem, mert ez a fél gipsz is egy mázsa, ha meg körbegipszelik akkor leszakad ez a nyamvadt lábam. Bár lehet a súly miatt meg jó izmos lenne. Hát nagy dilemma. Na, mindegy úgyis kaptam jobb külső szélre egy írdatlan nagy vágást, ás egy elefánt bokát. Brühühü. Pedig olyan szép vékony bokám volt. Nagy dagadt sonkával a végén. Hehe. Minden nem lehet tökéletes. Én sem. Asszem betekeredtem. Na megyek tornázok egy kicsit a mankókkal.

Szappan

Most számoltam utána: beértek a szappanjaim!
Csak elő kell bányászni, de az fél lábbal nem megy:(

Aerobik

Ha beteg vagy, ne hagyd el magad, mert pisilni akkor is ki kell menned. Persze nem úgy, hogy fogod magad és kirontasz az utolsó pillanatban. Nem. Rá készülsz, jajgatsz, lábat lógatsz, megint jajgatsz, feltornázod magad a jó alacsony ágyból, és kiügetsz. Na jó, nem ügetsz, hanem tipegsz, mint az ősi japán nők, apró elnyomorított lábaikon. Folytassam? Megpróbálsz leülni, miközben lenyomod a radiátort a teljes súlyoddal. (Nem mondom meg mennyi, nem kevés). Örülsz, csobogsz, sóhaj, lenyomod a radiátort teljes súlyoddal (ha leszakad pelenkáznom kell majd magam), öltözködés falnak dőlve. ugrálás a mosdóig, leül a kád szélére, kezet mos, feláll, liheg, tipeg az ágyig és pihegve bedől.

És mindezt naponta4-6-szor. Még jó, hogy kicsi a lakás, nincs lépcső, mert akkor akrobatának kéne lennem.

Jól van nem kell sajnálni én is jól szórakozom ezen. Ha ma teljesen ki tévézem magam, talán kötni is fogok.

Ez a dög macska ráfeküdt a bal kezemre, hogy simogassam, veszettül dorombol közben. Szegény gyerekem netbook-ját teljesen kisajátítom, de a nagy géphez még nem merek odaülni, mert a gurulós széktől félek, ha meg kicserélem simára az meg kényelmetlen.

Ne mára ennyit még a végén én is mesemaratont rendezek:-)

Itthon

Szerda délután hazaengedtek a kórházból!
Persze fekvő gipszem van még mindig:(
És néha fájok, elegem van a fekvésből, a mankóval való ugrálásból, a bénaságból, a tehetetlenségből!
Varratszedés péntek helyett csak hétfőn, mert csak akkor tudnak elvinni a gyerekek:(
De még így is hetekig nem léphetek a lábamra!
Ja, hab a tortán: minden reggel véralvadásgátlóval szúrkálnom kell magam. Nem vészes, megtanultam egyből hogyan kell, mert inkább ez mint a trombózis.
Na, szép kis bejegyzést írtam, kicsit lehangoló, de amint lábra állok elkezdek alkotni és akkor vidámabb bejegyzéseket találtok.
Márha valaki még olvas engem:)